1921-34

Magyar királyi 1. honvéd kp. zlj. Vác,
Magyar királyi 2. honvéd kp. zlj. Hajmáskér
Magyar királyi 3. honvéd kp. zlj. Esztergom
Magyar királyi 4. honvéd kp. zlj. Kenyérmezőtábor
Magyar királyi 5. honvéd kp. zlj. Jászberény
Magyar királyi 6. honvéd kp. zlj. Balassagyarmat
Magyar királyi 7. honvéd kp. zlj. Salgótarján.

1934-36

feltöltés alatt…

1936-39

feltöltés alatt…

1939-41

feltöltés alatt…

Az 1921. évi Kerékpáros Gyakorlati Szabályzat szerint a sebesültekről minimális gondoskodás történt csupán. Menetképes sebesülteket sebesültvivőhöz csatlakozva a legközelebbi segélyhelyre küldték, súlyos sebesülteket „lehetőleg orvos által bekötöztetni”. Ha a körülmények engedték, akkor a sebesültvivők kerékpáron a legközelebbi segélyhelyre vitték, ha nem tették lehetővé, akkor járóképes sebesültek útján a legközelebbi egészségügyi személyzettel ellátott csapatot értesítették a sebesültek hollétéről. A sebesültek ellátása terén az egyik legfontosabb probléma az volt, hogy a járóképtelen sebesült katona miképpen jut el az arcvonalból a segélyhelyre. Erre a problémára keresett megoldást Kemechey Jenő fhdgy., mikor – dán mintára – két kerékpár között rögzített hordágyat konstruált. Az elkészült – ismeretlen mennyiségű – mintadarabot kipróbálásra átadták a csapatoknak, de valószínűleg nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mivel sorozatgyártásra és rendszeresítésre nem kerültek.
A szövetséges ellenőrzés megszűnésével a haderőfejlesztés a harmincas évek közepén fokozatosan felgyorsult, végül 1938-ban a Darányi-féle úgynevezett „győri programban” érte el csúcspontját. Ennek eredményeképpen a kerékpáros zászlóaljak járműállománya is gyarapodott, korszerűsödött, az egészségügyi szolgálat egy része is gépesítésre került. A sebesültszállításra rendszerint zászlóaljanként egy Fiat Spa típusú járművet rendszeresítettek. Ez szükségmegoldásnak bizonyult, hiszen nem volt terepjáró, így az alegységek követésére nem volt alkalmas. Ennek ellenére az esetek többségében csupán behívott polgári járműveket állítottak be. Az egészségügyi részleg járműveinek elégtelen terepjáró képessége a csapatnem fennállása alatt mindvégig komoly probléma volt.
A békeszervezet szerinti egészségügyi személyzet és felszerelés részint kevés, részint rosszul szervezett volt. A gyakorlatokon rendszerint azt az eljárást követték, hogy a segélyhely a zlj törzset, esetleg valamelyik alosztályt követte, annak közelében települt, szerencsés esetben több útvonalon is megközelíthető volt. A kerékpárosok sajátosságaiból, illetve feladataiból adódóan – gyors helyváltoztatás több útvonalon, nagy menetteljesítmény, kiterjedt alkalmazási terület – következett, hogy a rendszeresített létszám harcszerű működés esetén nem lesz elegendő. Az egészségügyi szolgálat kielégítő működésére számos elgondolás született, valamennyi a mozgékonyság fokozását szorgalmazta. A rendszeresített létszámot ehhez mérten tervezték bővíteni alosztályonként egy orvosra, a szükséges eü segédszemélyzettel. A szervezési problémákat a vázolt létszámok esetén a zászlóalj-segélyhely részlegekre bontásával lehetett volna megoldani, párhuzamosan a harctéri sebesülések ellátáshoz szükséges anyag mennyiségének növelésével. Ez a tervezet végül nem valósult meg, a csapatok még 1941. végén is a rendszeresített segélyhely elégtelen mennyiségére panaszkodtak. Az orvoslétszám bővítését sikerült elérni, az általános gyakorlat az volt, hogy a zászlóalj vezető orvosa hivatásos állományú volt, míg mellette egy tartalékos orvos teljesített szolgálatot.

A kerékpáros zászlóaljak egészségügyi felszerelése:
Harcos állományúaknál két sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag
Nem harcos állományúaknál egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag
Orvos két sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy honvéd orvosi táska
Eü anyagkezelő tisztes egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy eü kulacs
Kötszervivők (3 ember): 6 sebesültkötöző csomag+3 gázcsomag+ 3 eü kulacs, + egy-egy orvosi szerelékbőrönd gyógyszertáskával, kötszerbőrönd gyógyszertáskával, gázorvosi táska (mindezek menet alatt a segélyhelykocsira málházva)
Eü tisztes egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy kir. altiszti táska+ egy eü kulacs
Sebesültvivő (2 főre számítva) 4 sebesültkötöző csomag+2 gázcsomag+ 2 eü kulacs+ 2 sebesültvivő kötszertáska+ egy tábori hordágy felszerelve

Rendszeresített létszámok: a zlj törzsnél egy segélyhelyegység, 2 orvos, 1 eü anyagkezelő tisztes (egyben eü részleg pk), 3 kötszervivő, 2 sebesültszállító gépkocsi
A századoknál: egy eü tisztes, 4 sebesültvivő

Sőregi Zoltán

A 15. kerékpáros zászlóalj Kárpátalján
 
             A történelmi Magyarországnak ezt az észak-keleti szegletét a Tisza és az Ung folyók völgye fogja közre, a Kárpátok gerincén futó valamikori államhatárral. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés a frissen alakult csehszlovák államhoz csatolta, annak keretein belül önálló közigazgatási egységet alkotott. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta a Felvidék magyarlakta területeinek nagy részét. Kárpátalja nyugati része, amelyet túlnyomó részt magyarok laktak (Munkács, Ungvár és Beregszász környéke) ekkor visszatért az anyaországhoz. A fennmaradó területeken a ruszin Volosin kormányzó vette át a vezetést, és mindent megtett egy önálló Kárpátalja megteremtéséért. A magyar kormány tárgyalásokba bocsátkozott vele, de ezek elhúzódtak, mert Volosin Hitler jóváhagyását igyekezett megszerezni önállósulási törekvéseihez.

Az egyre gyakoribb határvillongásokra való hivatkozással a magyar vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy az „ezeréves határok” elérésével további lépést tegyenek a trianoni békeszerződés teljes revíziója felé. Ezért a csehszlovák állam teljes szétesését követően az előzetesen készenlétbe helyezett magyar csapatok megindultak Kárpátalja birtokba vételére.
           
A hadműveletet megelőzően már folytak harcok az először visszakerült kárpátaljai területeken. Szlovák részről 1938. december 28-án Nagyszaláncnál, 1939, január 6-án Munkácsnál, január 8-án Nagygejőcnél történtek kisebb fegyveres konfliktusok1. Ezeket a magyar haderő helyszínen tartózkodó egységei visszavetették. 1939. március 13-án a magyar fél részéről történt rajtaütés, melynek során a „Nádasdy Ferenc” 3. honvéd huszárezred a Munkácsot Beregszásszal összekötő folyosó kibővítését oldotta meg sikerrel.

1939. március 15-én a Magyar Királyi Honvédség gyorscsapatai benyomultak Kárpátaljára. A támadást irányító magasabb parancsnokság az előző naptól Kárpát-csoportparancsnokságnak nevezett VIII. hadtestparancsnokság volt. Alárendeltségében harcolt az 1. és a 2. lovasdandár, a 2. gépkocsizó dandár és az ungvári 24. gyalogezred, illetve a hadtest területén állomásozó kerékpáros és határvadász alakulatok. Az előrenyomulás során csatlakoztak hozzájuk a március 13-án mozgósított és a Dunántúlról átirányított 8., 9., és 11. gyalogdandárbeli alakulatok. A 2. lovasdandár Dálnoki Miklós Béla lovassági tábornok parancsnoksága alatt állt, állományát – egyéb alárendelt alakulatok mellett – a „Ferenc József” 1. honvéd huszárezred, az „Árpád fejedelem” 2. honvéd huszárezred, a „Balogh Ádám” 15. és a „Damjanich János” 16. honvéd kerékpáros zászlóaljak alkották. Az elfoglalt területen jelentősebb katonai erőt csak a Szics-gárdának nevezett szabadcsapatok tanúsítottak, ezek ellenállását azonban hamar letörték. A magyar csapatok az Ung folyó biztosításának címén és a természetes határ kialakításának reményében március 23-án benyomultak az alakulóban levő Szlovákia területére is. A vitéz Oszlányi Kornél alezredes parancsnoksága alatt álló kiskunhalasi illetőségű 15. kerékpáros zászlóalj ekkor esett át a tűzkeresztségen.

A nemrégiben hadrendi számot cserélt alakulat 1939. március 20-án vasúti szállítással békehelyőrségéből Vásárosnamény állomásra vonult. Itt kirakodtak, és kerékpáron vonultak Záhonyba. Innen Munkácsra csoportosultak, majd március 22-én este a zászlóalj kisharckocsi-szakasza és 10,5 cm-es „Göring” tarackokból álló gépvontatású ütege már Ungtarnócon tért pihenőre. Vitéz Oszlányi alezredes is terepszemlét tartott. A zászlóaljjal egy harccsoportot alkotó 1. huszár ezred 15 óra alatt 100 km-et megtéve szintén elérte kitűzött állásait. Ezt, és a dandár többi alakulatának teljesítményét a Kárpát-csoport parancsnoksága külön parancsban ismerte el.3 Március 23-án hajnalban a lovasdandár többi alakulata is beérkezett, és menetből birtokba vette a felső vezetés által kijelölt területet. A zászlóalj többi része is befutott. Hajnalban. felderítő járőröket bocsátottak ki, amelyek kerékpáros rajokból, illetve megerősítésképpen rajonként egy-egy Ansaldo kisharckocsiból álltak.4  Elfoglalták Alsóhalas községet, az Ung folyón átkelve egy szakasz Mosonyi György törzsőrmester parancsnoksága alatt birtokába vette Lakárdot és Bezőt. A zászlóaljparancsnok személyesen is példát mutatva bátorságból törzse élén személyesen nyomult be Zahar községbe5. Az Ung folyón Lakárdnál hadihidat vertek a gyors átkelés biztosítására. A birtokba vett falvakban a helyben állomásozó csendőrséget azonnal lefegyverezték. A 15. kerékpáros zászlóalj a Halas patak vonalában vett fel védelmi állást. Az állás egyik végpontja Alsóhalas község, a másik Prépostsági-tanya volt. A német és a szlovák vezetés tiltakozásának hatására másnap a Kárpát-csoport parancsnoksága leállította az előrenyomulást. A magyar arcvonal északi szárnyán, a 2. gépkocsizó dandár körletében a szlovák erők megkíséreltek az előrenyomulást, a zászlóalj arcvonalszakaszán inkább csak járőrharcok folytak. Szlovák részről elsősorban a légierő Avia és Letov típusú gépei aktivizálódtak. A légiharcok során március 24-én egy vadászrepülőgép a zászlóalj által elfoglalt Alsóhalas község mellett zuhant le6. A szárazföldi harcok során irreguláris erők harcoltak a magyar csapatok ellen. A szlovák Hlinka-gárdisták mellett a még szervezetlen szlovák hadsereg alakulatai vették fel a harcot a honvédcsapatokkal. A zászlóalj egészen március 30-ig folyamatosan megújuló harcokat vívott a sokszor túlerőben támadó ellenséggel szemben. Említést érdemelnek a Bunkóc község környékén március 28-án összecsapás, amiben személyesen vett részt vitéz Oszlányi Kornél alezredes is, ahol bátorságával mutatott példát alárendeltjeinek. A zászlóalj első hősi halottja is ebben az összecsapásban vesztette életét: Zilah István karpaszományos tizedes, rajparancsnok tábori őrsét hajnal 3-kor túlnyomó erejű ellenséges támadás Felsőrőcse irányából. Az ellenség részeivel megkísérelte a tábori örsöt bekeríteni, ám a helyszínre érkező Jakab Márton t. hdgy. katonáival megakadályozta ezt.7 A küzdelem során Zilah tizedes kitűnt személyes példaadásával, közben halálos sérülést szenvedett. Halála után ezüst vitézségi érmet kapott. Az alakulat másik hősi halottja Kovács I. Sándor kerékpáros lövész volt, aki március 24-én tábori őrs szolgálat ellátása közben elszenvedett súlyos sebesülésébe öt nappal később belehalt. 8.

A 15. kerékpáros zászlóaljat március 29-én a 2/II. huszárosztály váltotta le, mert a tavaszi esőzések mocsárrá változtatták a Halas patak völgyét, lehetetlenné téve a mozgást a kerékpárok számára. 1939. március 30-án a Kárpát-csoport parancsnoksága a 2. lovasdandárt felváltotta9 helyüket határőr alakulatok vették át.. A zászlóalj kerékpáron útra kelt békehelyőrsége, Kiskunhalas felé, így ért véget számára a háború első számottevő küzdelmet hozó bevetése.10

Azt a területet, ahol az alakulat harcolt, a határmegállapító bizottság döntése szerint később vissza kellett adni az újonnan alakult szlovák államnak.11 A szlovák és a magyar kormány között kötött megállapodás eredményeképpen a magyar csapatok az Ung folyóig, illetve a Kárpátok gerincéig szállhatták meg Kárpátalját, ezzel természetes határt teremtve Lengyelországgal. Ezen a határszakaszon egy fél évvel később lengyel menekültek ezrei menekülhettek meg a két irányból támadó hadigépezetek szorításából.

 
 
Jegyzetek:
1         Csima János: Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához. (p., 1961), 30.o.
2         Bús János-Szabó Péter: Béke poraikra…II (Bp., 2001), 103.o.
3         2. lovasdandár vezérkari osztály: A 2.lovasdandár működése Kárpátalján Magyar Katonai Szemle, Bp., 1939.,3.szám, 4.o.
4         Haypál Bertalan kerékpáros hadnagy visszaemlékezése. Kézirat, másolata  a szerző birtokában), 17.o.
5         HM HL Kitüntetési javaslatok. 1. doboz
6         Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi háború Magyarország felett(Bp.1992),22.o.
7         A 2.lovasdandár…..15.o.
8         HM HL KIT.
9         A 2.lovasdandár….16.o.
10      Haypál: 18.o.
11      A 2.lovasdandár… 16.o.

Lédermayer László Vácon született 1916. szeptember 20-án. Sorkatonai szolgálatát a magyar királyi 15. honvéd gyalogezredben teljesített szülővárosában. Frontszolgálatra a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj géppuskás századának kötelékben került.

Oroszország, 1942. augusztus 7.

A hosszú vándorlás, és céltalan pihenők úgy látszik véget értek. Hetedikén reggel menetkészültség s rövidesen a főhadnagy úr közölte velünk, hogy ma harcba vetnek minket is. Páncélos hadtesthez vagyunk beosztva. A század három szakasza előrement a puskás századokkal, mi az első szakasz, mint tartalék egy kis erdőbe álltunk be. Innen láttuk az első légi csatát. Egy gép lelövését és zuhanását tisztán láttuk. Délután jött a parancs, hogy előre kell mennünk. Rövid ideig gépkocsin, majd gyalog folytattuk az utat a falu felé.
Harckocsijaink baloldalt állnak, s lövik a már sokfelé égő, füstölő falut. Az első házaknál gyülekezünk, ezek még javában égő romok. Itt találtuk az első orosz halottat, majd később magyar fiút is temettek el. A ruszki raták többször támadják a harckocsikat. Pokoli elhárítás fogadja őket valahányszor. Egész este van már, mikor parancsot kapunk, hogy menjünk a falu túlsó oldalára az ott lévő sajátjaink támogatására. Égő házsorok között nyomulunk előre. Hullák, füst, pusztulás mindenfelé. Jó darab út után egy kúthoz érünk.
Sajátjainkkal nem sikerül az összeköttetés. A szakasz megáll, majd a főhadnagy úr, én, Kittel és Csinszki elmentünk oldalt megkeresni sajátjainkat. Minden ház égett erre, kísérteties fényt nyújtva hosszú sorban. Filmen látni néha hasonló pusztulást. Már az utolsó házakat is elhagytuk, mikor velünk szembe jöttek magyar honvédek. Ezek is saját csapatukat keresték. Velük együtt mentünk vissza a kúthoz, a szakaszhoz. Az itt maradó szakasz megtudta, hogy egyenesen előre kell menni. Még jó negyedórai út a rom- és tűzhalmazon át, míg végre elértük célunkat. A helység szélén voltunk. Mindjárt tüzelőállásba mentünk. Ástunk, s virrasztottunk reggelig. Hajnalban láttuk a helyzetet. Velünk szemben a vasúttöltés mindkét oldalán erdő. Lövészeink már indulnak is támadásba. Tüzelünk az erdőre, s a töltésre, miközben mi is kaptuk az aknákat, meg más hasonló áldást. A raták végigszórták a vidéket, s mi ilyenkor a gödrökben dekkoltunk. Délután mi is átmentünk a töltéshez, de vissza kellett jönni. Háromszor hullámzott a vonal, míg végre estefelé megjött a váltás. Mi visszajöttünk a falu elejére, de a főhadnagy úr visszarendelt a lőszerünkért, ami a tüzelőállás közelében volt felhalmozva. Visszamentünk a tűzbe vont falunk keresztül, közben a páncélosok közénk vertek többször. Izzadva értünk ki a lőszerrel, amit gépkocsira raktunk és gyalogmenetben, holt fáradtan mentünk vissza a kiindulási helyünkre, az erdőbe. Este 11 után ittunk feketét és aludni tértünk. Korotojov nehéz nap véget ért.
Másnap, 9-én vasárnap reggel visszaindultunk. Sikerült jól megmosakodni, tisztálkodni. Egyébként már a főhadnagy úr a századparancsnok. Földesi szakaszparancsnok. Én szakaszparancsnok-helyettes és rajparancsnok lettem. Délután már ismét parancsot kaptunk a menetre. Urivinál áttörtek az oroszok. Döcögtünk, álltunk egész éjjel. Virradatra együtt álltunk a páncélos erőkkel. Hatalmas erő gyűlt össze: gyalogság, harckocsi vagy 120, német motorizált tüzérség, fogatott tüzérség, stb. Megindultunk, s ment is minden egy darabig szépen.
Dél tájban megtorpantunk. Előre-hátra hullámzik a front. Rengeteg sebesült, vissza kellett vonulni. Gyalogságunk gyengének mutatkozik. Igaz az ellenség veszélyes, állítólag magyar ruhában közöttünk is sétálnak, s pánikot csinálnak. Estefelé visszagyülekezünk, s rendezik az egységeket. Sokan hiányoznak közülünk. Amint így rendszerezünk, az oroszok elkezdenek bombázni. Fut, ki merre lát. Golyószórót találok, felkapom, s egy rakasszal együtt egy szakadékba futok. Később a harc színterén át visszafutok, s egy induló fogatott lövegen visszajutok a faluba. Itt sok bolyongás után megtalálom a gépkocsijainkat. Nemsokára idejön a zászlóalj többi része is. Visszaindulunk, de a repülők folyton meg-megállítanak minket. Világító rakéták mellett bombáznak, géppuskáznak. Éjfél felé egy napraforgótáblában megállunk. A kocsik alatt alszunk, de korán reggel már légvédelmi őrségbe megyünk. Itt sem sokáig húzzuk. Gépkocsira szállunk, s megyünk egy újabb faluba. Itt töltünk majdnem két napot, Újra bevetnek bennünket. Az élhez vagyunk beosztva. Előremegyünk, s estére egy faluba ismét találkozunk páncélos alakulatokkal. Itt éjjelezünk. Másnap még vagy öt kilométert megyünk gépkocsikon, majd a mezőn gyalog indulunk előre. A Pankotai hadnagy úr szakaszához vagyunk beosztva. Vele együtt egy magassági pont körül beássuk magunkat. De nem sokáig.
Az első zászlóalj vonul vissza körülöttünk, de olyan fejetlenül, hogy egy aknavető tűz borzalmas pusztítást csinál közöttük! Sebesültek jajkiáltása tölti be a teret. végre egy hullám mögött megakad a nép. Minket visszarendelnek, előbbi helyünktől balra húzunk vonalat. Beássuk magunkat és kuksolunk egész éjjel. Sokszor kapunk zuhanyt repesz és ólom alakjában. Másnap estefelé a hadnagy úr visszahoz bennünket, kúszva jövünk hátra, s a horhosban pihenő részekhez kerültünk. Nem sokáig tétlenkedünk. Beosztanak a Király főhadnagy úrhoz. Máris indulunk. Állandó akna és ágyútűzben vergődünk előre, míg egy erdős, szakadékos völgybe nem jutunk. Romantikus hely. A völgy termékeny, kis házak húzódnak meg benne. Átmenve a völgyön, a Potudán partján találjuk magunkat, kis dombon gazos területen ássuk be magunkat. Árkász fiúk biztosítanak minket, éjjel figyelve virrasztunk. Csak másnap estefelé fedezett fel egy orosz aknavető; kellett is pucolni rögtön. Vissza egy erdővel borított perem mögé. Innen látjuk, hogy futnak át az oroszok a folyón. Mi tüzelő állást foglalva verjük őket, mindenfelé szólnak a gépek. Csak a teljes sötétség vet véget mindennek. Felváltva alszunk. Reggel megindultunk a Don felé nyíló horhosok között. A domb pereme szélén nyomultunk előre, dél felé erős tüzet kaptunk. A rajom egy hátrébb lévő szakadékban húzódott meg. A főhadnagy úr hátraküldött értük. Egy kis tisztáson kellett visszamenni értük. Nyugodtan mentem vissza. Mikor az egész raj utánam indult, megtörtént a szerencsétlenség: egy akna telibe talált. Én elestem, nem lett semmi bajom, de embereim közül három súlyosan, kettő könnyebben megsebesült. Bekötöztük őket. Skrivanek, Bognár és Karamity elég súlyos sebeket kaptak, a Géber menni tud, Szíjártó is tűrhető. Nekem előre kell mennem, majd a főhadnagy úrékkal leszállunk
Árkász fiúk behozzák a sebesülteket is és hátraviszik a gépkocsikig. Estélig egy almakertben húzódunk meg. Itt mondják, hogy sebesültszállító kocsink aknára futott. Szegény fiúk. 16-án vasárnap este felhúzódunk egy partra, s itt tüzelőállásba rendezkedünk be. Reggel az árkászok leszállnak, csak mi négyen maradunk a dombon. Egész nap meghúzódunk a dekkunkban. Mozogni nem lehet, mert mindjárt jön az akna. Este egy árkász jön fel, s hozza a vacsorát és a hírt, hogy Csányi főhadnagy úr is megsebesült, hátra vitték. Éjjel felváltva virrasztunk, s másnap is mozdulatlanul heverünk. sok becsapódás körülöttünk. Igen nagy légi tevékenység is volt. Várjuk az estét, de még jobban a váltást.
18. kedd, 13 óra. Délután záporozik körülöttünk a gránát. Szüntelen szórat, keres bennünket. Este feljött a Zöld hadnagy úr, a legényével vacsorát, élelmet, cukrot, cigarettát hoztak. Éjjel a ruszki repülők folyton bombáznak rakéta mellett. A hadnagy úrék fent maradtak, az aknavetőt akarják megfigyelni. Egész nap húzódunk, s lessük a repülő támadásokat. A német gépek szörnyen megbombáznak egy közeli falut. Egész nap támadják. Igaz, az oroszok sem tétlenek. 11-es csoportok jönnek, s hozzák a pusztítást. Előttünk állandóan szól a csetepaté. Hol erősebb, hol gyengébb a zaj. 21-én este egy gyalogos zászlóalj jött megnézni a tüzelőállást. Éjjel megjött a váltás. 22-én reggel elértük a kocsijainkat, s ezeken jöttünk az első faluba. Ide még hallani az ágyúk, s a gépfegyverek hangját, de máskülönben csend van. Jól aludtunk. Másnap, 23-án vasárnap délelőtt szép légi csata szemtanúi voltunk. Magyar héják lőttek le orosz gépeket. Szenzációs volt, hogy zuhantak le égve a ruszki varrógépek. A Cinege kocsijára mentem, itt leszek rajparancsnok. Hétfő csendesen telt el. Délután voltam Polotován, a főhadnagy úr sírjánál. Meghalt a sebesülésébe. Sírkövet állítottunk neki. Itt találtam egy váci fiú, Szabó Károly szakaszvezető sírját. Halála előtti napon együtt voltunk támadásban.
Visszafelé borjú is volt a kocsin. Este megjöttek a gyalogságtól idehelyezett emberek is. Kedden beosztják őket. Estefelé menetkészültséget rendelnek el. 6 óra után elindulunk hátrafelé. Mintegy 35 km után egy faluban beállunk. Úgy látszik itt pihenünk meg. Délelőtt bemutatkozott új századparancsnokunk, Csibi főhadnagy úr, volt 15-ös tiszt. Sátrakat verünk, és takarítunk, megkezdődött a szállásőrség. Gyakorlat, puskavizsga, stb. folyik a pihenőnapok alatt. Téli szállásról mesélnek újabban. Ásunk is a falu végén, s esszük a zöldalmát kenyérrel. Lapot vasárnap kaptam, s igen jól esik az új ismeretség. Válaszolok is ár szívesen.
Szeptember 2-a. Éjjelenként elég hideg van. Lukovó Hesnovje elég forgalmas hely. Egyre mennek az oszlopok. Egyébként szegény, piszkos falu. Így húzzuk az időt szeptember 6-ig. Vasárnap reggel elindultunk a 3. századhoz, velük lett volna gyakorlatunk. Itt kaptuk a parancsot. Menetkészültség. Délután 1 órakor indulunk észak felé, elhagyjuk Korotojak, Platova, s azt hiszem Urivil helységeket is. Útközben német ütegekkel és páncélosokkal találkozunk. Úgy látszik áttörésre készülünk. Egy erdőben éjszakázunk. Itt még csend van. Lapokat írunk. Vihar előtti csend. Szeptember 7-e. Esős, borús, ködös nap. Este már menetkészek vaguynk, mikor kapjuk a parancsot. 24 óra halasztás. A hírnek mindenki örül. Lefekszünk, s nyugodtan átalusszuk az éjszakát. Másnap estefelé menetkészültség. Gépkocsin megyünk előre, homokos az út, el is akadunk, nagy nehezen kecmergünk el vagy 20 km-t. Üres faluban szállunk meg. 9-én reggel 4-kor már megyünk előre gyalog. Egy kis patakmederben húzódunk meg egész nap.
Sűrű repülőtámadások közt telik az idő. Este átcsoportosítanak. Megyünk befelé, s a sötétség leple alatt egy téli állásba kerülünk. Jól kiépített vonal. 10-én innen lessük a helyzet újabb fordulatait. Harckocsik tömege vonul fel előttünk. Hátunk mögött Hitler-fuvola szól borzasztó üvöltéssel. A ruszki gépek egymást váltják a mieinkkel. A tüzérség egész nap lő. A perem füst és lángtenger. Végig dekkolunk az árokban. Estefelé ritka látványban van részünk. A lenyugodni készülő napból egy rész hiányzik. Napfogyatkozás. Szép tünemény.

Lédermayer László hősi halált halt fejlövés következtében 1942. szeptember 12-én Sztorzsevoje térségében.

Zlj. pk. Láday István cső ezds

Zlj pkh Barabás József alez

Zlj. sgt Szily István szds

Zlj. orvos: dr. Szilágyi László szds.

Pótkeret pk Vass Alfréd őrgy

GH. főnök: Körmöczy Nándor g szds.

Helyettes: Végh László g hdgy

Élelmező tiszt: Hajnal János g fhdgy.

Szd parancsnokok: Kadicsfalvy János szds, dr. Malonyai László szds., Komáromy László szds., dr. Kun Imre szds., Budur Károly szds.

Alantostisztek: dr. Pálffy László fhdgy., Nagy Béla fhdgy., Szathmáry János fhdgy., gr. Dégenfeld-Schonburg István fhdgy., Lám Béla fhdgy., dr. Korompai Zoltán fhdgy., Patthy Miklós fhdgy., Szabó János fhdgy., Szép Gyula fhdgy., Füster Jenő fhdgy., Baczonyi Ottó fhdgy., Rajnai Rikárd fhdgy., v. Karsay Elek fhdgy., Papp Jenő fhdgy., Mendelényi Miklós fhdgy., Szentesi Miklós hdgy., v. Alács Gyula hdgy., Havas János hdgy.

A galántai csendőr karhatalmi zászlóalj tisztikara a budapesti ostromgyűrűben

Zlj. pk. Szily István cső. őrnagy

Zlj. sgt. Pálffy László szds.

Másodsegédtiszt: Mallász Egon hdgy.

GH. főnök: Körmöczy Nándor szds.

Zlj. orvos: dr. Szilágyi László szds.

Híradó szakasz pk.: Szentesi Miklós fhdgy.

Árk. szk. pk. tassi Becz Ádám hdgy. Beosztás nélkül: Birkás János hdp őrm

Nfv. szd. ?

Av szk. pk. Nagy Béla fhdgy.

Beo ism Széki István cső zls

3. szd. pk. Halmos Ödön fhdgy., majd Lám Béla fhdgy.

Beosztott tisztek: Törzsök Gábor hdgy., Decker József , Molnár Andor hdgy.

? szd. pk. : Budur Károly szds.,

Beosztott tiszt Dobolyi Árpád hdgy.

Pc. szd. Horváth Zoltán szds., dr. André László fhdgy, Horvay Attila hdgy., Tárkányi László hdgy., Kéry Kálmán hdgy

Kp. szd pk zsadányi Szabó János fhdgy.

Beosztott tiszt: v. Ághy Zoltán hdgy.

Ismeretlen beosztásban: Herendi Ödön hdgy., Horváth Zoltán, Varga Zoltán, Asztalos Ödön psz. hdgy., Tóth Aurél zls., szk pk, Kiss Gyula dr zls, Tereskey József zls.